A sorozat 2014-ben indult, azóta 7 évad került a nézők elé, és összesen 8 évadot terveznek. Az 5. évad végéig láttam, így az 1-5. évadot véleményezem.

Készítő nemzet: brit-amerikai

Eredeti nyelv: angol

Típus: filmsorozat, televíziós

Műfaj: történelmi (kosztümös) dráma, romantikus

Terjedelem: az 1. évad a leghosszabb (16 epizód), a további évadok rövidebbek (8, 12, 13 epizódosak).

Miről szól az Outlander?

Téma: egy időutazáson alapuló szerelmi történet, melyben két különböző korszak szülötte talál egymásra (a hősnő 1945-ből kerül vissza 1743-ba).

Cím: jól kifejezi a lényeget: Claire egy számára idegen világba kerül, amelyet csak a történelem tankönyvekből ismer, és ott kell boldogulnia.

Helyszín: Anglia, Skócia (a skót felföld kap fontos szerepet, ott játszódnak történelmi események), később Franciaország, Nyugat-India, Amerika (Egyesült Államok).

Idő: az egyik eseményszál 1945-ben kezdődik, a második világháború után, a másik a múltban, 1743-ban kezdődik. Mindkét eseményszálon párhuzamosan telik az idő.

Alapszituáció: 1945-öt írunk. A világháborút követően a Randall házaspár Inverness környékére utazik nyaralni. Claire a harcok alatt hadiápolónőként dolgozott, férje, Frank hírszerző volt, így a háború hosszú évei alatt, alig látták egymást. A házaspár nyaralása alatt megtekinti a környék egyik különlegességét, az ősi, misztikus állóköveket, ahol a helyiek egy druida szertartást is előadnak a nézőknek. Másnap Claire a rituálé helyszínén furcsa hangokat hall kiszűrődni az egyik kőből, és kíváncsian megérinti a követ. A következő pillanatban a földön fekve ébred, puskaropogás közepette. Rá kell döbbennie, hogy ismeretlen erők a múltba sodorták, 1743-ba, a háború dúlta Skóciába.

Hangulat: jó az atmoszférateremtés, van benne valami megkapó. Hangulata helyenként megható vagy felemelő, máskor tragikus pillanatok vannak. Van, amikor kifejezetten sokkoló (vagy ahogy hivatalosan mondják: a nyugalom megzavarására alkalmas), már-már nyomasztó.

Az Outlander jellemzői

Előzmények, minták: van irodalmi alapanyag. A sorozat Diana Gabaldon amerikai írónő azonos című regénysorozatának filmes adaptációja. A tervek szerint a sorozat a 8. évaddal lezárul, annak ellenére, hogy az írónő jelenleg a 10. részét írja a könyvsorozatnak (eddig úgy filmesítették meg, hogy egy kötetből lett egy évad). Valószínűleg másként fog végződni a film, mint a könyv. Diana Gabaldon nyilatkozata szerint így sem fért bele a filmsorozatba több, mint egy-egy kötet 10 százaléka.

Korlenyomat: nemcsak a 18. századi skótokról tudunk meg sokat (olyan dolgokat, amiket mi Magyarországon az iskolában nem tanulunk meg az angol történelemből, így ismeretszerzésnek sem utolsó), hanem saját korunk szemléletmódját is tetten érhetjük. Egy olyan nő kerül vissza a 18. századba, aki a 20. század (és 21. század) nőideáljának felel meg. Van hivatástudata, erős, magabiztos.

A meleg karakterek szerepeltetése szintén illik a 21. századi trendbe. (Korábban a filmgyártás ezt a témát vagy nem dolgozta fel, vagy másként kezelte.)

Lényegében úgy jelenik meg a 18. század, ahogy a mai ember látja. Nagyon kemény jelenetek is vannak a sorozatban (szex, durva és nem durva formában, erőszak, halál, vér), és nyíltan ábrázolva. Lehet, hogy valóban ilyen véres volt az a kor, de ha ezt a történetet mondjuk a ’90-es években filmesítik meg (vagy korábban), akkor ezeket a jeleneteket finomították volna. Filmen úgy is meg lehet jeleníteni mondjuk egy gyilkosságot, hogy véres legyen, és úgy is, hogy ne legyen az. Korszellem és ízlés kérdése. A sorozat e téren is tükrözi a mai kort (kielégíti a mai nézőközönség igényeit). Megvallom őszintén, voltak jelenetek, amikor egyszerűen már nem bírtam odanézni, mert nem volt hozzá gyomrom. (Szerencsére nem minden epizód ilyen durva, csak egyik-másik.) Mégis végignéztem azt az évadot, mert érdekelt maga a történet.

Történelmi háttér: az első évadban a skót klánok és a felföldi kultúra kap fontos szerepet, aztán az 1746-os cullodeni csata után megszűnik ez a világ. Egy évad erejéig megismerhetjük a korabeli Franciaországot. Több évad is játszódik a függetlenségi háború előtti Amerikában, konkrétan Észak-Carolinában.

Kulturális háttér: megismerhetjük a 18. századot az öltözékektől az épületeken át a viselkedéskultúráig. (Hogy a bemutatott környezet mennyire hiteles, azt történész tudná megmondani. Filmekben gyakran előfordul, hogy pl. a ruháknál elcsalnak néhány évtizedet, vagy akár évszázadot, mert a kosztümök megvarratása sokba kerül és az átlagos néző úgysem tudja, hogy 1743-ban pontosan hogyan öltözködtek a skótok vagy az angolok. Ettől függetlenül nekem hitelesnek tűnt a sorozatban ábrázolt világ.)

Nézőpont: a regény E/1. személyben íródott, így az olvasó csak azt tudhatja, amit Claire is tud. A sorozatban látunk és hallunk olyasmit is, amit Claire nem, de azért a történet végig az ő sorsának alakulását követi nyomon.

Nyelvezet: illeszkedik az ábrázolt korszakhoz (ez helyenként a magyar fordításban is megnyilvánul)

Az Outlander fontosabb szereplői (és színészek):

• Claire Randall Fraser (Caitriona Balfe): a hősnő, aki ápolónő volt a második világháborúban
• Jamie Fraser (Sam Heughan): a hősnő 18. századi férje, akivel nagy szerelem alakul ki
• Frank Randall (Tobias Menzies): Claire 20. századi férje
• Murtagh Fraser (Duncan Lacroix): Jamie bajtársa, barátja és rokona

És még rengeteg más karakter szerepel a sorozatban hosszabb-rövidebb ideig. Évadról évadra felbukkannak új karakterek, egy ideig maradnak, aztán eltűnnek. Gyakorlatilag csak a két főhős számít állandó szereplőnek, a többiek jönnek-mennek.

Színészi teljesítmény: a két fő karakter, Claire és Jamie viszi a hátán az egész sorozatot, és szerencsés választásnak bizonyultak. Remek színészek alakítják és mindkét figura szerethető.

Az Outlander története

Forgatókönyv, cselekménybonyolítás: nem nevezném halálosan izgalmasnak a történetet (az ember nem esik kísértésbe, hogy több részt megnézzen zsinórban), de azért végig fenntartja az érdeklődést. Általában a sorozatoknál az első néhány rész a kritikus, amíg a néző belerázódik. Ott dől el, hogy bele tud-e rázódni, azaz végig fogja-e nézni vagy sem (érdemes esélyt adni a sorozatnak, legalább 4-5 részt megnézni, mert nem minden sorozat tud megfogni már a legelső résztől kezdve, pedig lehet, hogy ha tovább nézed, később tetszeni fog). Jelen esetben az első néhány részt még szinte érdeklődés nélkül néztem, de aztán valahogy szép lassan mégiscsak behúzott a sztori.

Filmzene: fülbemászó, kissé talán patetikus főcímzenéje van, de nagyon illik hozzá. Jónak találtam.

Mondanivaló: a történet a szerelem korszakokon átívelő erejére épül. Claire és Jamie annak ellenére szeretnek egymásba, hogy két évszázad választja el őket.

A történelem szempontjából viszont a sorozat üzenete az, hogy ami egyszer megtörtént, azon nem lehet változtatni. Valahányszor hőseink megpróbálják más irányba terelni a történelmet, kudarcot vallanak. Ez némileg fatalista életszemléletet sugall. (Nem az történik, mint a Vissza a jövőbe c. filmben, ahol a múlt legapróbb változása is már változást generál a jelenben.) Itt a történelem egy fix dolog, ami előre el van rendelve, és amin lehetetlen változtatni. Hiába tudják a szereplők, hogy egy vesztes csata lesz Cullodennél, nem tudják megakadályozni a háború kitörését, és nem tudják győztes csatává tenni. Az és ugyanúgy történik, ami és ahogy a történelemkönyvekben le van írva.

Világkép: romantikus, két ok miatt is.

1. A főszereplők mindig a történelem „jó” oldalán állnak (vagyis azt a felfogást vallják, amit a mai ember helyesnek tart). Például Claire és Jamie ellenzik a rabszolgaságot és nem akarnak rabszolgát tartani. Ez megkönnyíti a nézőnek a főhősökkel való azonosulást, viszont megfosztja a filmet az ellentétes nézőpontok ütköztetéséből származó feszültségtől. A Claire-ével ellentétes nézőpontot leginkább mellékszereplők képviselik (gyakran ellenszenves szereplők).
2. A főhősök nem a saját jellemükből vagy saját hibáikból eredő problémákkal küzdenek, hanem mindig valamilyen külső veszéllyel vagy a történelem által eléjük gördített akadállyal. E téren nagyon különbözik a való élettől ez a történet. Nem realista felfogású, inkább romantikus.

Az Outlander értékelése, kritikája (személyes vélemény)

Pozitívumok: a színészi teljesítmény jó, a zene szép, gyönyörű a vad skót táj és később a vad amerikai táj, a fényképezés kiváló. Olyan élénkek a színek, mintha minden érzékszervünkre hatni akarna. A fontos karakterek szerethetők, szinte hozzánk nőnek, maga a történet is érdekes, van benne elég fordulat ahhoz, hogy lekösse a néző figyelmét.

Negatívumok: sok a durvaság (erőszak), a nemiség ábrázolása helyenként elég naturalisztikus, és minden nagyon nyíltan jelenik meg a képernyőn.

Időnként úgy éreztem, túl sok a dráma. Túl sok tragikus esemény történik a szereplőkkel, ráadásul olyan szörnyűségek, amiket a mai kor embere évekig tartó pszichoterápián dolgozna fel. Emiatt néha nyomasztó hatást tett rám a történet. Sok olyasmin átmennek a szereplők, ami érzelmileg a nézőt is megviseli. Igaz, hogy ha vidámak a szereplők és mind boldogan élnek, akkor nincs történet és nincs izgalom, de azért itt már túl sok az izgalom. Azt is mondhatnám, hogy Jamie és Claire minden létező borzalmat megtapasztalnak, amit csak el lehet képzelni. Ez egyrészről feszültséget és izgalmat generál, másrészről viszont tragikus és nyomasztó hangulatot eredményez.

A karakterábrázolás egysíkú (a gonosz nagyon gonosz, a pozitív szereplők viszont már-már hibátlanok). Jamie Fraser tipikus pozitív hős, túl tökéletes: ha van hibája, talán csak az, hogy lobbanékony (fiatalon), amúgy nehéz lenne ellenszenves vonást találni benne.

Claire figurája már valamivel összetettebb, de ő is túl pozitív szereplő: szép, kedves, erős, okos, ráadásul hivatástudata van (gyógyító), és jó abban, amit csinál.

Ebből is következik, hogy a problémáik nem saját jellemükből fakadnak, hanem más szereplők tetteiből vagy történelmi eseményekből.

Élmény: tetszett, de azért nem lett a kedvencem. Nem érzem úgy, hogy belehalok, ha a 6-8. évadot nem látom. Vannak jó részek, vannak szép jelenetek, vannak ütős jelenetek, tehát megérte megnézni, és le is kötötte a figyelmem, de nem nézném meg még egyszer. Főleg azokat az epizódokat, amelyekben sok durvaság, erőszak vagy lelkileg nyomasztó dolog van. Nálam ez sokat levont a szépségéből (mert amúgy szép lenne).

Értékelés: 4. Jó, de nem tartozik a legjobbak közé.

(Érdemjegyek: 5 – nagyon jó, 4 – jó, 3 – közepes, 2 – gyenge, 1 – nézhetetlen.)

Fogadtatás: elég népszerű a sorozat (itthon is), megvan a maga rajongótábora. A könyvváltozat is megjelent filmes borítóval, a sorozat népszerűsége nyilván segíti a regény eladását is.

Kinek érdemes megnéznie?

Korhatár (kinek ajánlott): epizódonként változó, hogy mennyi erőszak és durvaság van benne (vannak részek, amelyekben egyáltalán nincs, más részekben meg szinte más sincs). A teljes sorozatot szigorúan csak 18 év felettiek nézzék meg!

Az Outlander reprodukciói, adaptációi

Adaptációk: Diana Gabaldon történetét Amerikában nemcsak megfilmesítették, de színpadra is állították (musical készült belőle, melyben Allan Scott Douglas énekelte Jamie Fraser szerepét). Erről az írónő weboldalán olvashatunk.

Hasonló történetek: az Outlanderhez kísértetiesen hasonló történet Karády Anna A füredi lány c. regénye (melyről szintén írtam kritikát). Ez is egy időutazásos szerelmet mesél el, csak magyar környezetben. Amikor egy interjúban rákérdeztek, az írónő elismerte, hogy látta az Outlander-sorozatot. Nyilván hatással volt rá, mert az alapötlet ugyanaz (sőt, a férfi főhős karaktere is hasonló).