Melissa Morietti A szerelem koldusa c. regénye 2015-ben jelent meg. A Melissa Morietti név egy magyar szerző, Nemere István egyik írói álneve. E név alatt írt könyvei romantikus regények.

Ki a szerző?

Nemere István (1944-2024): az egyik legsokoldalúbb magyar író, műfordító, aki kiadott könyveinek mennyiségét tekintve világrekorder.

Pécsen született, eredeti családneve Niedermayer. Gyerekkorában falun élt, apja szemészorvos volt, anyja háztartásbeli. Nem volt jó tanuló (előfordult, hogy három tantárgyból is megbukott), és rossz magaviselete miatt tanárai nem javasolták továbbtanulását sem.

Eredetileg filmrendező akart lenni, de erről le kellett mondania. Viszont a gimnázium alatt megtanulta az eszperantó nyelvet, amelyet később tolmácsként, fordítóként használt.

Érettségi után gépgyári munkásként, majd erdészetben, könyvesboltban is dolgozott. A kötelező sorkatonai szolgálatot Budapesten töltötte, utána dolgozott a Térképészeti Hivatalnál, majd boncsegédként. Rövid ideig statiszta is volt a Hunnia Filmgyárban.

1964-ben megházasodott, első felesége egy lengyel tanárnő volt. Egyetlen gyermeke, egy Kinga nevű lány 1967-ben született. Otthon eszperantó nyelven beszéltek. Lánya azóta már felnőtt és Lengyelországban él.

Nemere is évekig élt Lengyelországban, ahol egy egyetemi könyvtárban dolgozott. Nemcsak lengyelül tanult meg, de elsajátította az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák és az ukrán nyelv alapjait. Ezután diplomáciai tolmácsként dolgozott.

Válása után három évig még Lengyelországban élt albérletben. Ekkor írta első novelláit és fordításait. Ezeket Magyarországra küldte és magyar újságokban publikálta.

1970-ben nyugatra akart disszidálni, de nem sikerült. 1972-ben a lengyel politikai titkosrendőrség lecsapott rá, és négyezer oldalnyi magyar nyelvű írást foglalt le. Csak korábbi diplomáciai kapcsolatainak köszönhette, hogy nem tartóztatták le. Ekkortájt házasodott meg másodszor. Második felesége zongorista volt.

Mivel a lengyel hatóság folyamatosan zaklatta, 1972-ben visszaszökött Magyarországra, és Esztergomban telepedett le. 1975-ben diplomát is szerzett az ELTE könyvtár szakán.

1972 és 1979 között mentőápoló, könyvtáros és biztosítási ügynök is volt, mellette írt. 1980-tól szabadúszó és főállású író.

1992-ben nősült meg harmadszor, harmadik felesége újságíró és gasztronómiai szakíró volt. Egy tanyán éltek az Alföldön.

2015-ben elvált, és negyedszer is megházasodott. Negyedik feleségével, aki szintén regényíró volt, Nyíregyházán éltek, de 2019-ben falura költöztek.

2024 novemberében halt meg szívinfarktusban, pont a 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepség után lett rosszul. Akkor ünnepelték a 800. könyvének megjelenését is.

Írói munkássága: már tizenévesen voltak olyan írásai, amelyekkel felkeltette tanárai figyelmét. 25 éves korában jött rá, hogy az írás érdekli, amikor épp mentősként dolgozott. Kipróbálta, és könnyen ment, mert mindig volt mondanivalója.

Sci-fi regényeivel vált ismertté, de később más műfajokban is alkotott. Írt krimit, ifjúsági regényt, kalandregényt, társadalomlélektani regényt, majd romantikus regényt is. Nevéhez dokumentumkötetek és monográfiák is fűződnek. Idősebb korában inkább történelmi témájú könyveket írt.

Az 1970-es években újságoknál kezdte megjelentetni írásait. Első könyve, egy krimi, 1974-ben jelent meg (A rémület irányítószáma).

1981-tól már évente jelentek meg könyvei. 1995-től kezdett álneveket használni. A kilencvenes években a magyar közönség szinte csak a külföldi (főleg angolszász) írókat vásárolta, ezért a magyar szerzők is angol álnéven alkottak.

Nemere sok írói álnevet használt (állítólag 46 álneve volt), ezek közt akad női név is (Melissa Morietti is ilyen). Második világháborús történeteit Stefan Niemayer néven írta, eredeti vezetéknevét rövidítette le. De előfordult az is, hogy saját szereplőinek nevét használta fel írói álnévként.

Munkamódszere: egyszerre egy könyvön dolgozott, de közben legalább hetven témához gyűjtött anyagot. Nem az a fajta író volt, aki sokat csiszolgat, szöszmötöl egy-egy művén: ha hétfőn egy könyvet befejezett, akkor kedden elkezdett egy másikat. Az információgyűjtéshez nem az internetet használta, hanem saját könyvtárát és lexikonokat.

Fogadtatása: az 1980-as években kezdett ismertté válni, amikor megjelent az első ifjúsági regénye (A fantasztikus nagynéni). Paratudományos regényeit ellentmondásosan fogadták, de a neve bekerült a köztudatba.

A közönség jobban szerette és megbecsülte, mint a szakma (az Írószövetségbe soha nem vették fel, pedig nyolc éven át jelentkezett, és az első három évben még csak elutasító választ se kapott.)

Sikerét talán annak is köszönhette, hogy rendkívül témaérzékeny volt: mindig odafigyelt, mikor mi kell az olvasóknak. Mindig az aktuálisan népszerű műfajokban írt, és mindig a népszerű témákat írta meg. (Nem „tokosodott be” semmibe, se a krimi, se a sci-fi zsánerbe, mindig tudott váltani, igazodni a trendekhez.)

Azt is meg tudta különböztetni, mi az, ami neki tetszik, és mi az, ami az olvasóknak tetszik (a kettő nem mindig fedi egymást, így az író nem keverheti össze a saját ízlését a közönség ízlésével). Előfordult, hogy a kiadók javasoltak neki műfajt vagy témát a piaci trendek alakulása alapján. Így kezdett például romantikus regényeket írni Melissa Morietti néven (a szerelmi történetek Danielle Steele sikere nyomán lettek felkapottak).

Érdekes, hogy 320 000 könyvet eladott évente, mégsem került soha egyik könyvével sem a toplisták élére. Ez arra utal, hogy ezt a példányszámot az egyszerre kapható könyvei mennyiségével érte el, és nem valamelyik könyvének a minőségével. Előfordult, hogy egyszerre húsz Nemere-regény volt kapható a boltok polcain, mert több kiadó is megjelentette.

Bár meg tudott élni főállású íróként, eladott könyveiből soha nem gazdagodott meg, mert kevesebb pénzért dolgozott, mint mások.

Jelentősége: sikeres író volt, halála napjáig összesen 800 kötete jelent meg, ezzel ő lett a világon a legtöbb művet jegyző író. (Addig a 2000-ben elhunyt angol Barbara Cartland volt a legtermékenyebb író több mint 700 megjelent könyvvel.)

Híres mottója: „Minden áldott nap dolgozom, reggel öttől délután kettőig. Aztán elmegyek a kutyával sétálni, elolvasom az újságokat, délután pedig néha bekapcsolom a gépet másodjára is. Addig írok, amíg élek és addig élek, ameddig írok.”

Ez valóban így volt. Haláláig írt. Saját bevallása szerint nem érezte jól magát, ha nem írt meg napi 40 000 karaktert (ez egy szakdolgozatnyi terjedelem). Első kötete harminc évesen jelent meg, az utolsó nyolcvan évesen. Teljes életművét, a nyolcszáz kötetet ötven év alatt alkotta. „Ki tud velem versenyezni, ha mennyiségről van szó?” – tette fel a kérdést egyszer.

Ám kritikusai szerint Nemerénél a mennyiség a minőség rovására ment.

Miről szól A szerelem koldusa?

Téma: egy harmincöt éves asszony felébred a kórházban, ahová egy autóbaleset után került. Kiderül, hogy a férjével utazott a kocsiban, aki meghalt. Ráadásul férje, Ulrik el akart tőle válni, és végrendeletében mindent előző házasságából született lányára hagyott, feleségét kisemmizte. Zita nincstelenként kerül az utcára. Csak egy lakókocsija van, amellyel városról városra jár, és koldul, valamint munkát keres.

Célja, hogy újra rendes munkája és otthona (albérlete) legyen, azaz vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. A könyv Zita kalandjairól szól – hol milyen idénymunkát talál, és hogyan tud helyt állni – illetve a felétől valaki üldözi is, akiről nem tudjuk, kicsoda és mi célból akarja elkapni.

Cím: utal arra, hogy Zita koldusként tengeti az életét, ugyanakkor megtévesztő is. A hősnő nem szerelmet koldul, hanem pénzre van szüksége, hogy élelmet vehessen. Érzek a címadásban valami erőltetettséget. Giccses.

Idő: nem szerepel konkrét évszám, de kortárs történet, azaz a 21. század elején játszódik. (De nem napjainkban, ami többek között a technológia fejlettségi szintjéből derül ki. Mobiltelefon már van, okostelefon még nincs.)

Időtartam: egy nyáron át kell Zitának koldulva munkát keresnie. Őszre megtalálja a végleges munkáját, aztán a szerelmet.

Helyszín: egy meg nem nevezett EU-s országban játszódik a történet (a fizetőeszköz euró). A szereplők neveiből ítélve Olaszország, de Spanyolország is lehetne.

Műfaj (zsáner): romantikus. (Legalábbis a hivatalos besorolás szerint.)

Valójában engem meglepett, hogy ez egy romantikus regény. Végig a hősnő viszontagságairól szól, a szerelmi szál háttérbe szorul.

A romantikus regény egy szerelmi történet, amely a két főszereplő kapcsolatáról szól. Tehát a szerelemnek, párkapcsolatnak kéne a középpontban állnia. Ehhez képest a könyv felénél még fel se bukkan az a férfi, akibe Zita bele fog szeretni. A könyv háromnegyedénél járva még mindig nyoma sincs a szerelemnek mint témának…

A szerelem a történet végén jön csak, és az író az egészet elég röviden elintézte, mondhatni, összecsapta. Látszik. hogy valami más érdekelte ebben a történetben, és nem az, hogy Zita végül kivel, hogyan talál rá a boldogságra.

Én ezt a könyvet inkább egyfajta kalandregénynek tartom, amelyben mellékesen (nagyon mellékesen) van szerelem is. Semmi esetre sem szerelmes regény – pedig ez van ráírva alcímként.

Típus (alzsáner): kalandregény

Stílus: kicsit távolságtartónak éreztem az elbeszélői hangot. Bár a közepétől néha már idézőjelben közli a hősnő egy-egy gondolatát is (első személyben), mégis valahogy hideg.

Nézőpont: E/3. személyű elbeszélő mondja el Zita történetét, Zita nézőpontjából.

Hangulat: semleges. Se vidám, se szomorú, és ez végig egyenletesen így marad. Mintha egy újságcikket olvasnánk.

Nyelvezet: beszélt köznyelv, de kissé finomított változata (trágár beszéd nincs benne).

Néha előfordulnak olyan toldalékolások vagy szófordulatok, amelyek inkább az idősebb generáció beszédére jellemzőek (pl. „megetetniök”, „bemutatkozniok”). Ez arról árulkodik, hogy a szerző az idősebb nemzedék tagja volt, aki még egy korábbi nyelvhasználatot szokott meg.

Amúgy ez semmit nem von le a regény élvezeti értékéből. A fiatalabbak is értik, csak ők már nem használják. Egyéni ízlés kérdése, hogy valaki ízesnek vagy porosnak tartja ezt a nyelvhasználatot, amely mellesleg a Kádár-kor íróinak többségénél megfigyelhető. Nemere maga is tudta, hogy az utolsó mohikán volt ezen írók közül: a kortársai már mind kihaltak, amikor ő még mindig aktívan alkotott. Erre mondta azt, hogy: „Önmagammal versenyzek.”

Szereplők:

Zita Rimana: a történet hősnője, aki földönfutóvá válik férje halála után, és a maga erejéből kell talpra állnia. Teljesen a társadalom perifériájára kerül: nincs senkije, nincs lakása, nincs munkája. Erős lelkű és optimista nő, így nem törik össze.

Nem különösebben szép arcú, de helyes és szép a szája vonala. Koldulás közben nemcsak munkát talál, hanem egy-egy olyan férfi is felbukkan, akinek megtetszik.

Szorult helyzetében kiderül Zitáról, hogy igazi túlélő: bármilyen kihívás jöhet, minden szituációban helyt tud állni. Ez furcsa, ahhoz képest, hogy korábban a férje tartotta el, és jómódban élt, nem dolgozott (eredeti szakmája könyvelő), csak vásárolgatott meg kertészkedett. Ez nagy változás az életében, mégis feltalálja magát. Kiderül, hogy talpraesett, és bármilyen munkát kap, el tudja végezni.

Egyéb szereplők: azok az emberek, akikkel Zita találkozik. Főleg akik munkát adnak neki egy időre. Egyik se különösebben érdekes karakter.

Zitán kívül szinte mindenki más mellékszereplő a regényben: jönnek-mennek, felbukkannak, aztán eltűnnek. Kismillió ilyen figura van, az egyetlen állandó karakter Zita.

Egy karakter van, aki később visszatér a történetbe: a kislány, Miriam, akinek Zita segít, és aki nem felejti el Zitát.

A férfival, akivel majd összejön, Zita csak a történet végén ismerkedik meg.

Cselekménybonyolítás: lineáris, egy szálon futó történet.

Mondanivaló: „Zita most értette meg, hogy nem csupán az élet koldusa volt. Nem csak azért koldult, hogy legyen mit ennie. A szerelemben is koldus volt. Csak várta, hogy kapjon valamit – nem értette, hogy ez nem így működik. Tenni kell valamit azért, hogy ne bánjanak velünk koldusként. A szerelemben nincs alamizsna. Hogy kapj, adnod is kell.”

Kicsit mondvacsináltnak érzem a fenti „tanulságlevonást” – egyáltalán nem illik a történethez. Zita nem tett semmit azért, hogy megtalálja azt a férfit, akivel összejön a végén. Gyakorlatilag a sors sodorja az útjába. Azért koldult, hogy legyen mit ennie. Az, hogy várt a szerelemre, nem koldulás – és az, hogy tenni kell azért, hogy elnyerje a szerelmet, nem tanulság. Ugyanis Zita semmit nem tesz konkrétan a szerelemért. Nem párt keresni megy a végén abba a házba sem, hanem munkát kap. Szóval valahogy erőltetett így ez az üzenet.

Élmény: A szerelem koldusa a szórakoztató könyvek egyszerűbb típusát képviseli. Viszonylag rövid történet, kissé igénytelen tálalásban. Százával jelentek meg hasonlók a Júlia-füzetekben, Romana-füzetekben. Nagyjából az a szint.

Nem mondhatnám, hogy halálra izgultam magamat rajta, és viccesnek sem vicces. Komolynak viszont nem elég komoly, nincsenek benne mély gondolatok. Nekem nem nyújtott sokat.

Pozitívumok: az alapötlet jó, és nyelvhelyességileg nagyjából rendben van (de nem mindenhol). Fordulatos, mindig történik valami (az más kérdés, hogy mennyire érdekes az, ami történik).

Negatívumok: adott egy jó alaphelyzet, amiből bármit ki lehetett volna hozni. Úgy érzem, maga a történet nem annyira sikerült, mint amit az alapötlet ígért.

Nem vált ki érzelmeket, nem tart izgalomban. Az előadásmód sem fogott meg különösebben, se íze, se bűze. Egy jó történet is lehetne, de rosszul van elmesélve.

Ráadásul előre ki lehet találni azt, ami a végén úgymond a csavar lenne. A krimiszál azért nem jó, mert kiszámítható, a romantikus szál meg azért, mert a szerelem teljesen háttérbe szorul. Egyszerűen ez a regény nem arról szól, hogy Zita Rimana hogyan talál rá a szerelemre. Ez a sztori Zita munkakeresési viszontagságairól szól, ami – az én számomra legalábbis – elég érdektelen téma. Az olvasó egy szerelmi történetet várt volna, így aztán csalódik.

Értékelés: 2. Nem nagyon kötött le, többször is majdnem kiesett a kezemből.

(Érdemjegyek: 5 – letehetetlen, 4 – jó, 3 – közepes, 2 – gyenge, 1 – olvashatatlan.)

Kinek érdemes elolvasnia? annak, akit érdekel, hogyan él túl egy nő olyan szorult helyzetben, amilyenbe Zita Rimana kerül. Aki egy jó szerelmi történetet szeretne olvasni, annak viszont feltehetőleg csalódást okoz.

Korhatár (kinek ajánlott): elsősorban női olvasóknak, de nem kislányoknak, mert szexjelenet is van benne (igaz, nem sok, és ami van, az is finoman – és nem túl hosszan – van leírva).