Karády Anna A füredi lány c. regénye 2021-ben jelent meg. Első könyve a szerzőnek.

Ritkán fordul elő, hogy az ember többektől is hallja, hogy egy könyv jó, és az a könyv magyar. Eddig minden bestseller, amit valaki ajánlott nekem, angol vagy amerikai volt. A füredi lány a ritka magyar könyvsikerek egyike.

Mégis csak akkor határoztam el, hogy elolvasom, amikor hallottam egy beszélgetést az írónővel a rádióban (Kossuth Rádió Az este c. műsora). Kíváncsi lettem, mi jön be olyan sok embernek ennyire.

Keletkezése: a regény a koronavírus miatti lezárások idején íródott 2020-ban.

A Balatonfüreden élő Karády Anna (aki akkor még nem volt író) rosszul viselte a bezártságot, és kirándulni akart. Úgy járt-kelt Balatonfüreden, mintha nem helyi lakos, hanem turista lenne. Más szemmel nézte Füredet, mint addig, érdekelni kezdte a város története. Ezután helytörténeti könyveket olvasott – volt ideje, lehetősége kirándulni, kutatni és írni.

A regény két hónap alatt elkészült. Megírását sok helytörténeti kutatómunka előzte meg.

Borító: csinos, megragadó, figyelemfelkeltő. Jól illik a könyv témájához. Van benne valami mozgalmasság is, ami szintén illik a regényhez.

Ki a szerző?

Karády Anna (1986- ): eredetileg jogász, jelenleg főfoglalkozású író.

Gyermekkorát a Balaton mellett töltötte, iskoláit Balatonfüreden végezte. Édesapja orvos (akárcsak a regény hősnőjéé), a világhírű Balatonfüredi Állami Szívkórház kardiológusa.

Budapesten járt jogi egyetemre, tanulmányai befejezése után a fővárosban helyezkedett el. Sikeres jogi pályát tudhatott magáénak, minisztériumokban és kormányhivatalban is dolgozott jogi szakértőként. A füredi lány sikerét követően ott hagyta a jogi pályát az írás kedvéért.

Férjével és kisfiával Balatonfüreden lakik. Jól érzi magát a természetben, szereti az erdőt, a vidéki életet. Érdekli a művészet, már korábban is mindig volt valamilyen kreatív hobbija (szappanöntés, bútorfestés stb.)

Íróként gyakorlatilag előzmények nélkül robbant be. A füredi lány nemcsak az első regénye, hanem az első írói próbálkozása is volt.

Egy erdei séta hatására kezdett regényt írni. Férjével és kisfiával a Koloska-völgyben kirándult télen, és megragadta a csend, a nyugalom, a táj szépsége. Először nem regényt, hanem naplót akart írni, amelyben tanácsokkal látja el kisfiát. Hamarosan lebetegedett, és amikor felgyógyult, hozzákezdett a regényhez, melyet szinte delejes állapotban, nagy lelkesedéssel írt meg.

Írói tevékenysége A füredi lány megjelenése után is folytatódott. Továbbra is a magyar történelmi múltban játszódó történeteket vet papírra.

Miről szól A füredi lány?

Téma: egy balatonfüredi lány, Almássy Anna időutazása. 2020 nyarán egy ismeretlen természeti jelenség visszarepíti 1763-ba. Itt kell töltenie fél évet, mert csak a téli napfordulókor juthat haza. A túlélés érdekében be kell illeszkednie a korabeli társadalomba. Közben megismerkedik egy földbirtokos nemes úrfival, akivel egymásba szeretnek.

Idő: 1763-ban játszódik nagyrészt. A prológus szerint 2020. jún. 20-án kerül Anna a XVIII. századba, emlékiratát pedig 1763. dec. 31-ére keltezi.

Időtartam: nagyjából fél év.

Helyszín: Füred és környéke, Arács, Tihany, Vázsony.

Kiemelt helyszín a Koloska-völgyben a hétforrás, mert itt van az átjáró. Ezen keresztül utazik vissza az időben a hősnő.

Műfaj: kevert.

• sci-fi – az időutazás miatt (bár csak ez az egy fantasztikus elem van benne). De a világ, amit leír, nem utópisztikus, és nem is kitalált világ. Nem igazán sci-fi regény.
• történelmi regény – nem teljesen, mert se történelmi személyek, se történelmi események nem kapnak fontos szerepet. Inkább történelmi korban játszódó romantikus regény helytörténeti, életmódtörténeti, kultúrtörténeti érdekességekkel. Valójában a XVIII. századi magyar élet bemutatása áll a középpontban.
• nőregény – egy női sorsot ismerünk meg (méghozzá duplán: a XXI. századi és a XVIII. századi női sors vetítődik egymásra a hősnő alakjában)

Típus (témája szerint): szerelmi történet, romantikus regény, időutazós regény

A füredi lány jellemzői

Alapgondolat: a XVIII. század és a XXI. század találkozik az időutazó lány és a földbirtokos úrfi alakján keresztül. Ez felvet néhány kérdést. Hogyan viszonyul a XXI. század a XVIII. századhoz? Mennyit és miben változott a világ azóta? Mi okozna a XVIII. században nehézséget a mai embernek? Mik voltak annak kornak a hátrányai, és mik a szépségei?

Filozófiai hatások: a felvilágosodás gondolatrendszere jelenik meg mint pozitívum, amely a mai szabadságjogok alapját adja. Rousseau neve többször elhangzik.

Korszak, társadalom: az ábrázolt korszak, 1763 társadalma még nem tette magáévá a felvilágosodás eszméit. Rousseau gondolatai épp csak megjelentek. A nemesi előjogok és a jobbágyok terhei sokkal meghatározóbbak voltak, mint később (pl. a reformkorban). Sokkal nagyobb a kontraszt a XXI. századdal. Ez a kontraszt adja a regény alapját.

A szerelmi történet is a különbségekből adódó konfliktusos kapcsolatnak indul. A férfi főhős egy nemesi előjogokkal rendelkező, parancsoláshoz szokott földesúr. A női főhős egyenjogúsághoz, szólásszabadsághoz szokott, modern jogásznő. Kettejük összeütközése a két korszak különbségeiből fakad, amelybe beleszülettek. Az eltérő gondolkodásmód és viselkedés sok drámai jelenetet szül.

A regény egyfajta társadalomkritikát is megfogalmaz, de nem annyira a mai korról, hanem inkább a feudalizmusról. Igaz, érintőlegesen a mi korunk visszásságai is megjelennek (képernyő előtt elpazarolt idő, ökológiai lábnyom stb.). A regényben a két eltérő korszak ütköztetése adja a feszültséget.

Stílus: egyszerű, köznyelvi. Többnyire rövid mondatokban íródott. Emellett dinamikus. A szöveg ritmikája sodorja magával az olvasót.

A stílus összességében se nem kifinomult, se nem közönséges – hol ilyen, hol olyan. Széles skálán mozog, az alpáritól az emelkedettig terjed.

Nézőpont: E/1. személyben meséli a hősnő a történetét. Emlékiratot ír, tehát mindent az ő szemén keresztül látunk. Nemcsak rögzíti, amit lát, hanem a személyes véleményét is elmondja mindenről. A nézőpont erősen szubjektív.

Hangulat: pozitív. Alapvetően derűs, jó hangulatú könyv (helyenként humorral).

Tematika: kíváncsi voltam, mire használja fel az írónő az időutazós témát. Vannak ugyanis időutazós könyvek, amelyek felvetik a „mi lett volna, ha” kérdését.

Van ezek közt egy sajátosan magyar kérdésfelvetés: meg lehetne-e változtatni a történelmet, ha vissza tudnánk utazni az időben? Meg lehetne-e akadályozni nemzeti tragédiákat? (Ezt a témát járja körül pl. Bogáti Péter Halló, itt Mátyás király! c. ifjúsági regénye. Meg lehetne-e akadályozni Mohácsot vagy sem?)

Más időutazós regények csak a főhős magánéletére koncentrálnak (pl. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége). Az ilyen regényekben nem kapnak fontos szerepet ismert történelmi személyek, események, vagy egyáltalán nem kapnak szerepet. Ilyen A füredi lány is.

Karády Anna mint író nem tesz fel a nemzet sorsát, a történelmünk alakulását érintő fontos kérdéseket, inkább magánéleti szempontból veszi szemügyre a XVIII. századot. A jövő (a történelem) megváltoztatása csak egy gondolat erejéig merül föl, aztán a hősnő elveti:

„A jövő ismerete kétségbe ejtett. Mi történne, ha valamin változtatnék? Egyáltalán tudnék-e? Egymagam képes lennék előidézni olyan jelentős eseményeket, amelyek megváltoztathatják a jövőt? Ez a múlt egyáltalán párhuzamos az én jelenemmel? Vagy egy korábbi időben vagyok, és a jövő még nem létezik? Ezekre a kérdésekre választ nem kaphattam, mindenesetre úgy döntöttem, hogy a legkevésbé sem avatkozom bele a múlt eseményeibe, nehogy ezáltal valami galibát okozzak a jövőmben – akár hazakerülök még egyszer, akár nem.”

Nyelvezet: nyelvileg nagyon kevert a regény szövege. Mai és régies kifejezéseket egyaránt használ.

Pozitívumnak tartom, hogy nyelvileg is igyekszik megjeleníteni az ábrázolt kort. A ma már ismeretlen, nem használt szavakat meg is magyarázza. Például az öreg halásszal folytatott beszélgetés közben Mihály megmagyarázza Annának a „vejsze” szó jelentését (tulajdonképpen az írónő magyarázza meg az olvasónak rajta keresztül): „A vejsze az egy iszapba beleállított, nádból készült fal. Egy szezont kibír. Az ellensége csak a vidra meg a rosszakarók.”

A regény gyakorlatilag újra megtanít nekünk a nyelvünkből mára már kikopott szavakat, pl. füre (fürj), evet (mókus), senyved (szenved), habitus (ruha, gúnya), kontraktus (szerződés), prókátor (jogtudós). Nyelvi szempontból ez a legnagyobb értéke, hogy növeli az olvasó szókincsét.

Trágárságtól, vulgaritástól sem mentes a regényszöveg. Ebből a szempontból is kevert nyelvileg. Szerepelnek benne régies káromkodások (pl. „Az istennyila üsse meg!”, „Kurvafia!”, „Hogy sírva adják rá az inget!”). De van sok mai trágárság is (pl. „Azok kényes seggűek”).

Helyenként igen durva, alpári kifejezések is szerepelnek („Csak mintha lovat basznál.”, „Volt, aki vén kurvának nevezte, de sokan tolakodva mentek elé.”, „Inkább a fejemet veszítsem, mint a farkamat!”). Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a trágárságok nyelvtörténetileg hitelesek. Ezeknek inkább XXI. századi fílingjük van. És mivel XVIII. századi szereplők szájába vannak adva, nekem disszonancia-érzést okoznak.

De még jobban zavar a fogalmazás igénytelensége, vagyis a szöveg színvonala. Akadnak egyszerűcske, néhol kifejezetten pongyola megfogalmazások (pl. „Igyekeztem archaikusabb hangsúlyokkal próbálkozni”).

A legrosszabb, hogy a szerző helyenként pontatlanul használja a szavakat, mintha nem lenne tisztában a jelentésükkel, pl. „Több ember tobzódott előtte, mint a kápolnánál”. Itt a „tobzódik” ige helyett azt kellett volna írni: „több ember torlódott fel (vagy gyűlt össze) előtte, mint a kápolnánál”.

Megjegyzem, a regény legsúlyosabb fogyatékosságának a rengeteg nyelvhelyességi hibát tartom. Ha lesz egyszer második kiadás, akkor jó lenne, ha az egy javított kiadás lenne. (A szerkesztő ugyanis, akárki is volt az, benne hagyta a hibákat a szövegben. Megdöbbentő, hogy ma egy könyv ilyen állapotban piacra kerülhet…)

A füredi lány szereplői

Az írónő viszonylag kevés szereplőt mozgat, azok is gyakran inkább típusok (pl. Somogyi és Ambrus – Stan és Pan). Csak a főszereplők igazán kidolgozottak.

Jellemfejlődés nem nagyon van, viszont a hősnő gazdagodik néhány felismeréssel (pl. nem minden földesúr rossz, nem minden paraszt jó). A gondolkodásmódja változik.

Almássy Anna: a regény hősnője és egyben a történet elbeszélője. 28 éves balatonfüredi jogászlány, aki egy véletlen folytán 2020-ból visszakerül 1763-ba. Korunk kényelméhez és szabadságához szokott nőként kell boldogulnia a XVIII. századi társadalomban.

Sok nehézséggel szembesül. Nem ismeri a szokásokat, kezdetben alig érti a XVIII. századi magyar nyelvet. Mindenbe bele kell tanulnia.

Az úr-szolga viszony (társadalmi igazságtalanság) mellett a férfi-nő viszony (nemi igazságtalanság) elfogadása is kihívást jelent neki. Egyenrangúnak tartja magát a férfiakkal, de ezt el kell titkolnia, ugyanis a férfiaknak és a földesuraknak is joguk volt a fenyítéshez, veréshez.

Ebben a kritikában a blogger azt írja, nem tetszik neki Anna karaktere, mert csak tűr és befogja a száját. Nem értek egyet. Épp azért kerül bajba, mert nem képes befogni a száját.

Anna öntudatos, modern nő, de nem erőszakosan feminista. Tetszett benne, hogy határozott, de anélkül, hogy túl kemény lenne. Sőt, megmutatkozik az érzelmes, nőies oldala is, van szíve-lelke. Én már nem tudtam volna vele azonosulni, ha csak egy hajszállal is vagányabb – pont a kellő mértékig erős és magabiztos szerintem.

Ami egy kicsit zavarba ejtő talán, hogy szinte már túl tökéletes. Hiszen szép, intelligens, jóérzésű, magabiztos és elképesztő helytállásra képes (fizikailag, lelkileg, szellemileg). Mindenki nézzen csak szét a környezetében: hány ilyen nőt ismer? (Őszintén szólva én egyet sem…)

A sikeres nő prototípusa. Semmi esetre se gyenge vagy vérszegény karakter. Sőt, mentálisan erős, lelkileg rendkívül teherbíró szerintem.

Nem roppan össze attól, hogy egy jóval veszélyesebb korban kell boldogulnia. Nem lázad a sorsa ellen, hanem elfogadja a helyzetet, és igyekszik kihozni belőle a legjobbat. Nem panaszkodik, nem esik kétségbe – az a típus, aki a jég hátán is megél.

Ráadásul képes arra, hogy felismerje a tévedéseit, őszintén és bátran szembenéz önmagával is.

Tetszett, hogy ragaszkodik az otthonról hozott elvekhez, ugyanakkor igyekszik megérteni a kor emberét. Kitartásával és pozitív hozzáállásával sikerül boldogulnia.

Mindent összevetve rokonszenves karakter. Vonzó lényének titka is a pozitív hozzáállásban rejlik szerintem. Amikor sivárnak érzi 1763-at, igyekszik megszépíteni az életét. Mindig meglátja a szépséget a környezetében (pl. élvezi a naplementét).

Oroszy Mihály: füredi földbirtokos nemes úrfi. Nem fiktív karakter, a valóságban is létezett (1775-ben halt meg). Bécsben szolgált Mária Terézia testőrségében, aztán hazatért. Özvegy édesanyja, Klára asszony igazgatja a birtokot. Fő székhelyük Vázsonyban van, Füred csak a nyaralójuk.

A középnemesi réteghez tartozik a család. Nincs főnemesi rangjuk, de jómódúak, sőt, gazdagok. Nem léha nemesi életet élnek, hanem igyekeznek gyarapítani a vagyonukat. Fürdőházakat és éttermet üzemeltetnek a Balatonnál, saját pincéjükből bort árusítanak.

Oroszy Mihály mindenekelőtt impozáns külsejével emelkedik ki a környezetéből. Feltűnően magas, barna hajú, és különleges aranybarna szeme van („a tekintete ilyen közelről egy tigrisére emlékeztetett sárgás csillogásával”). Anna szerint „pimaszul jóképű”.

Viselkedése kezdetben nagyképű, fölényes, sőt, szemtelen, ezért Anna többször is kiosztja. Eleinte Mihály nem látszik másnak, mint a többi mulatozó nemes úrfi. Leissza magát és hajkurássza a cselédlányokat.

Megnyerő külseje miatt a nők nemigen utasítják vissza, még Anna is önkéntelenül vonzódik hozzá. A csibészes mosolyú, jó kedélyű férfi büszke is a hódításaira („A nők ágyába… nos, oda általában hívásra megyek.”).

Csak később derül ki, hogy Mihály különb, mint a többi nemes úrfi. Amikor Anna jobban megismeri, rájön, hogy bátor, becsületes, és a szolgákkal emberségesen bánik. Még az állatokkal is szeretetteljes. Ráadásul több nyelven beszélő, művelt ember, akinek haladó nézetei vannak (Rousseau-t olvas). Felelősségteljes, igazságos. Valójában rendkívüli férfi.

Persze, azért ő is a XVIII. század szülötte, amiből feszült helyzetek adódnak közte és Anna között, de különbségeik dacára vonzódnak egymáshoz. Mihályt izgatja Anna egyénisége. Igyekszik megérteni a lányt, magyarázatot találni kimagasló tudására és szokatlan jellemére. Persze, az igazságot nem sejtheti.

Oroszy Mihály egy ősibb, patriarchálisabb kor jóval maszkulinabb férfitípusát képviseli, mint amihez Anna a XXI. században hozzászokhatott. Ugyanakkor megérti a hősnő szabadságvágyát és függetlenség iránti igényét, tetszik neki Anna öntudatossága. Férfi főhősként ez lehet Mihály vonzerejének titka. Azonkívül, hogy messze átlagon felüli ember. Annához hasonlóan már-már túl tökéletes ő is.

Őri Katica: 40 év körüli, arácsi javasasszony, füvesasszony. Fontos szereplő, mert Anna gyakorlatilag neki köszönheti, hogy életben marad a XVIII. században. Katica önzetlenül segít neki, a szárnyai alá veszi. Ő az egyetlen, aki kezdettől fogva tudja a titkát. Azt az ötletet is ő adja, hogy az időutazás a napfordulóval állhat kapcsolatban. Kedves, nyílt, bölcs asszony. Az élet dolgaiban is segíti eligazodni, mint egy anya. Szimpatikus szereplő.

Cser István: füredi seborvos, Katica férje. 50 év körüli, jómódú paraszt. Először mogorvának tűnik, de később kiderül, hogy okos és jószívű. Feleségével mindketten a gyógyításnak élnek. István a fürdőben, egy kőépületben kúrálja a gazdag vendégeket. Érzékeli, hogy valami nem stimmel Annával, de a feleségére hagyja a dolgot.

Klára asszony: 60 év körüli özvegy, Oroszy Mihály édesanyja. Eszes, határozott, művelt asszony. Szereti a rendet és szeret dirigálni. Folyamatosan családja felemelkedésén dolgozik. (Még a néhai férje, Oroszy Ádám virágoztatta fel a családi gazdaságot.) Időnként bántóan viselkedik. Akkor a legellenszenvesebb, mikor cirkuszi mutatványt csinál Annából.

Somogyi István: füredi kisnemes, Mihály barátja. Alacsony, köpcös, harsány. Sokat mókázik, dorbézol. Emberi hibái (nagyhangú, tunya, nagyotmondó, pajzán stb.) ellenére megkedveljük, mert szórakoztató egyéniség. Társasági ember, akire nehéz haragudni. Az a típus, akinek a hibái szerethetőbbek, mint másoknak az erényei. A Somogyi család egyébként a valóságban is létezett.

Vargha Ambrus: elszegényedett füredi kisnemes, Mihály másik barátja (Somogyival hárman barátok). Magas, vékony, sápadt, csendes, már-már félszeg. Pont az ellentéte Somogyinak, mert ő tartózkodó. Egymást kiegészítő párost alkotnak, mint Don Quijote és Sancho Panza. Érdekes, jellegzetes típusok.

Darna Gergely (Ostor): Mihály személyi szolgája, mindenese, de főként lovász. Középkorú férfi, zárkózott, hallgatag, emberkerülő. Az Ostor becenevet Anna adja neki. Mihályhoz hasonlóan férfias típus, de nyers, sötét kedélyvilágú. Ez a múltjával van megmagyarázva (régi sebeket hordoz). Sokan nem kedvelik, mert félnek tőle. Erőteljes vonásokkal megrajzolt, kifejezetten markáns karakter.

Zsuzsi: 17 éves parasztlány, cselédként dolgozik a fürdőben. Annával tartózkodóan viselkedik. Az a célja, hogy férjhez menjen (lehetőleg nemeshez). Nem ellenszenves szereplő, de nem is igazán rokonszenves.

Vica: szép, fiatal cselédlány az Oroszy-házban. Kedves és mosolygós. Annával hamar barátnők lesznek. Engem meglepett egyébként, hogy Vica kibe szeret bele… (Személyiségét tekintve inkább a szőke molnárlegénnyel illik össze szerintem.)

Csáky Konrád gróf: idősödő úriember, együtt mulat Mihályékkal Füreden. Később meglátogatják a birtokán. Az egyetlen arisztokrata, aki komolyabb szerepet kap a regényben. És tegyük hozzá: aki rokonszenves (a többiek ellenszenvesek, pl. gr. Esterházy Ferenc kancellár). Csáky különcnek van ábrázolva (élvhajhász, egyenrangúként kezeli a cselédeket, fittyet hány a szokásoknak stb.). Életmódja, viselkedése közelebb áll Anna világfelfogásához, mint más nemeseké.

Egyéb szereplők: felbukkannak közismert nevek (Esterházy, Batthyány, Zichy grófok, sőt, megjelenik Deák Ferenc dédanyja, Hertelendy Anna is), de csak mellékszereplők. Felvillannak, aztán eltűnnek. Ugyanígy egyes paraszti alakok is, akik a történet szempontjából nem fontosak (pl. a zsidó Tóbiás, az öreg halász Mihók, a szőke molnárlegény). Visszaemlékezésekben feltűnnek Anna családtagjai is (akik a XXI. században maradtak), és a volt vőlegénye, Péter.

A füredi lány története

Cselekmény: egy szálon fut. Az időutazást leszámítva leginkább csak hétköznapi dolgok történnek (dolgoznak, vásárba mennek, mulatnak stb.). Nem kalandos, ennek ellenére egyáltalán nem unalmas, sőt. Érdekfeszítő az eleje, aztán kicsit leül ugyan, de nem annyira, hogy az ember abbahagyja (az érdeklődést fenn tudja tartani). A közepe izgalmas, az utolsó harmada letehetetlen.

Tetszik, hogy szinte új világként fedezhetünk fel egy magyar történelmi kort. Ráadásul egy szerelem, egy párkapcsolat hullámvölgyeit is átélheti az olvasó. Időnként olyan, mintha libikókára szállnánk.

Szerkezet: tetszik az arányos kompozíció. Nagyon szép a történet felépítése! Szép íve van.

Tematikusan 3 részre bontható. (Az írónő nem osztotta részekre, ez a saját felosztásom.)

1.rész: Arács faluban játszódik, s a XVIII. századi paraszti életet ismerjük meg – kultúrtörténeti, néprajzi, helytörténeti érdekességeket tudhatunk meg. Hogyan éltek akkor az egyszerű emberek?

2.rész: az Oroszy-kúria világán keresztül a XVIII. századi nemesi világot is bemutatja, de inkább a cseléd szemszögéből nézve.

3.rész: a XVIII. századi szerelem és szexualitás témáját járja körül, helyenként összevetve a mai szokásokkal.

A füredi lány értékelése

Pozitívumok: sodró lendület, gördülékeny, könnyen olvasható. Hol feszült, hol drámai, hol vicces.  Tetszett, hogy van benne humor (pl. az Anna és Mihály közti dialógusokban). Meg tudott nevettetni, szellemes (főleg a regénynek az a szakasza jó ebből a szempontból, amikor még csak bontakozik a szerelem).

Sok érdekességet megtudunk arról, hogy hogyan éltek régen az emberek (pl. megismerjük a korabeli gyógymódokat, a babonákat, a higiéniás szokásokat, a XVIII. századi nők szépítkezési praktikáit). Ezek a leírások pont a megfelelő mennyiségben vannak adagolva és jól el vannak osztva a történet különféle pontjaira, így nem lassítják le nagyon a cselekményt.

Pozitívumnak tartom továbbá a szerelmi kapcsolat ábrázolását. Jól érzékelhető a folyamat, ahogy Anna és Mihály fokozatosan közel kerülnek egymáshoz. Kiemelném a hősnő érzelmeinek és fizikai vonzalmának leírását.

Tetszett az is, hogy jól megidézi a szerző a korhangulatot. Különösen egy-egy dialógus telitalálat. (Például Mihály és az öreg halász párbeszéde olyan, mintha egy népmesében olvasnánk.)

Szintén pozitívum, hogy a XVIII. század bemutatása nem egyoldalú. Megismerjük az árnyoldalait és az értékeit is. Van, ami jobb volt, mint ma, és van, ami rosszabb. Nem azt sugallja a regény, hogy a XXI. század minden szempontból a legjobb korszak. Sőt, vannak utalások korunk hátrányos társadalmi folyamataira is (pl. gépek túlzott használata).

Negatívumok: rengeteg a nyelvhelyességi hiba és az elgépelés. Az író nem bírja elég magas szinten az anyanyelvét, a szerkesztő pedig nem állt a helyzet magaslatán (benne hagyta a szövegben a hibákat). A pongyola megfogalmazások és a nyelvi igénytelenség nagyban csökkentik a regény élvezhetőségét és színvonalát.

Zavarónak találtam továbbá, hogy a történelmi hitelesség nem mindig érvényesül. Vagyis nem következetesen. Néha igen, néha nem. Míg egyfelől sok helytörténeti, kultúrtörténeti kutatás áll a regény mögött, másfelől meseszerű is. A társadalmi realitást egyfelől megmutatja, másfelől figyelmen kívül hagyja.

Olyan dolgok történnek a regényben, amelyek abban a korban, abban a társadalomban nem történhettek volna meg. Erre sok példát lehet hozni:

• nehezen elképzelhető pl. a társadalmi korlátokat legyőző szerelmi házasság. Az ilyesmi még az 1930-as években is csak egy vágyálom volt (ezért lett olyan sikeres a Meseautó c. film is…).
• a szexualitáshoz való viszonyt is úgy ábrázolja az írónő, mintha a történet ma játszódna. Szinte minden XVIII. századi szereplő él a házasság előtt nemi életet (lányok is), csak titokban. A gyakorlatban ilyen kevesen követték volna a szüzességre vonatkozó tanítást? Ennél én szigorúbbnak gondolom azt a kort. A XXI. század szexuális felszabadultsága érződik a XVIII. századi szereplőkön, ami szerintem hiba.
• sok olyasmit ad a szerző a XVIII. századi szereplők szájába, amiről szerintem abban a korban nem beszéltek. Például a női szereplők (Katica, Vica) szabadon beszélnek a szexről, holott sok családban még a XX. században is tabu volt. A szemérmesség fontos női erénynek számított, mégse szemérmesek a regény XVIII. századi női szereplői. (Még Nyáry kisasszony is szerelmet vall, pedig a nők nem kezdeményezhettek.)
• a regényben nincs a paráznaságnak következménye, se a jó hír elvesztésének. Annát szájára veszi egész Füred Oroszy Mihállyal való viszonya miatt, mégse szenved hátrányt. Nem közösítik ki, nem büntetik meg. Sőt, vigasztalják, bátorítják. Drukkolnak, hogy az úrfi feleségül vegye. Még házassági ajánlatokat is kap. Ez így elég valószerűtlen. A valóságban már azzal se állt szóba többé senki, akit ártatlanul hoztak hírbe (lásd Kármán József: Fanni hagyományai).
• nagyobb volt a szakadék a társadalmi rétegek között. Meglep, hogy a regényben az úrfiak nyíltan – nyilvánosság előtt – mutatkoznak cselédlányokkal. Ilyen nem fordulhatott elő a valóságban, hogy az úrfi felülteti a négyfogatos, elegáns hintóba a cselédlányt, és elviszi kocsikázni! Nem valószerű, hogy Oroszy Mihály ország-világ előtt mutatkozik a cseléddel – még akkor se, ha haladó gondolkodású földesúr.

Úgy látszik, az ember – az író is – csak abból a társadalmi légkörből tud kiindulni, amelyben él. Még akkor is, ha a múltról mesél, a saját tapasztalataira támaszkodik. Ezt az írónő a hősnővel is kimondatja: „Csak abból tudunk kiindulni, amibe beleszületünk.” Igaz ez Almássy Annára, igaz Oroszy Mihályra, de igaz a szerzőre – Karády Annára – is.

Ebből a regényből inkább azt tudjuk meg, milyennek látja egy XXI. századi író a XVIII. századot, és nem azt, hogy milyen volt a XVIII. század valójában (ahhoz XVIII. századi szerzőt kell olvasni). A füredi lány esetében korunk látásmódja határozza meg a XVIII. századról alkotott képet.

Lehet azt mondani, ne várjunk el pontos társadalomábrázolást egy szórakoztató céllal íródott regénytől. Jó, nem várom el. De akkor honnan tudjam, hogy a kultúrtörténeti, helytörténeti adatok, amiket leír, pontosak?

Most vagy akar hiteles lenni az írónő, vagy nem. Ha nem akar, akkor ne írjon történelmi regényt, írjon fantasyt. Ha meg akar, akkor a meseszerű, valószerűtlen mozzanatokat el kell hagyni. Különben az olvasók még azt hiszik, ilyen dolgok nap mint nap történtek a XVIII. században, mint a gróf és a cigánylány szerelme (meg a többi).

Mondanivaló: a regény lényegében összehasonlítja a XVIII. századot a XXI. századdal. Üzenete is a két korszak közti legfontosabb eltérésre vonatkozik.

Mi a legnagyobb dolog, amit az emberiség 1763 óta feltalált? Erre a kérdésre Karády Anna válasza az, hogy a szabadságjogok. Tehát nem a technikai vagy tudományos fejlődés, még csak nem is a műveltség, oktatás kiszélesedése. Hanem a szabad és igazságos társadalmi viszonyok jelentik a legnagyobb fejlődést. (Mind az úr-szolga, mind a férfi-nő viszony tekintetében.)

Nemcsak az indokolja ezt a nézetet, hogy az írónő maga is jogász. A történetből is szervesen következik. Ugyanis a feudalizmus és a demokratikus rend közti eltérés okozza a leghúsbavágóbb problémákat a XXI. századi hősnőnek a XVIII. században. Nem az internet, az autó vagy a telefon hiánya viseli meg, hanem a kiszolgáltatottság.

Fontosnak tartom, hogy egy regénynek legyen mondanivalója (még akkor is, ha szórakoztató céllal íródott). A fenti üzenettel tudok azonosulni (szerintem a legtöbb ember tud).

Világkép: optimista. Pozitív világszemlélet rajzolódik ki a történetből. Megmutatja a problémákat, de nem a problémákra koncentrál, se a XVIII. századdal, se a XXI. századdal kapcsolatban. Nem akarja a világot megváltani. Inkább azt akarja meglátni, ami jó meg szép.

A hősnő minden nehézség ellenére megtanulja szeretni a XVIII. századot („A higiéniai és egészségügyi problémákat leszámítva egészen megbarátkoztam a világgal.”). Észre tudja venni a jó dolgokat benne, példa:

„Csak pár hetet töltöttem itt, de voltak percek, amikor egészen megfeledkeztem a régi életemről. Álomszerű és távoli világnak tűnt az, ahonnan jöttem. Elfogadtam a jelen valóságát és próbáltam benne boldogulni, sőt voltak pillanatok, amelyeket már kifejezetten szerettem. Az ilyen pillanatok közé tartozott a napnyugta előtti utolsó napsugarak ajándéka. Nem tűzött és izzasztott, ahogyan egész nap tette, hanem csak gyengéden simogatta az arcomat és a lelkemet.”

Ez a pozitív attitűd hatja át az egész regényt és sugárzik ki az írónő lelkéből a hősnő karakterén keresztül. Talán ez a pozitív hozzáállás tetszett nekem legjobban a regényben. (Sajnos, a negatív gondolkodás nagyon gyakori, főleg Magyarországon!)

A füredi lány kritikája, vélemények

Lektűr (szórakoztató irodalom) kategóriába tartozik.

Élmény: hatásos a regény. Zsigerileg hat, elementáris erővel. Megmozgatja az olvasót érzelmileg. Persze, mindig a hősnő aktuális érzelmi állapotának megfelelő emocionális töltetet adja – lehet rajta sírni, nevetni.

A regény könnyen átérezhető, átélhető. Nemcsak az időben, hanem a szerelmi hullámvasúton is Annával együtt utazik az olvasó. Ez adja az elementáris, már-már zsigeri hatást.

Értékelés: 4/5. Majdnem kiváló (csak a nyelvhelyességi hibák és a következetlen korábrázolás miatt nem kap maximális pontot). A regény második fele letehetetlen (kifejezetten izgalmas).

(Érdemjegyek: 5 – letehetetlen, 4 – jó, 3 – közepes, 2 – gyenge, 1 – olvashatatlan.)

Fogadtatás: A füredi lány sikerkönyv lett (60 000 eladott példánnyal). Heteken át vezette a sikerlistákat. A szerzőnek is hatalmas rajongótábora van.

Folytatásai: az írónő trilógiává bővítette, még két kötet jelent meg (A füredi földesúr, A füredi gyermek). Ezek véleményem szerint – egy-egy erős jelenetet leszámítva – kevésbé sikerültek jól. Írt még egy előzménynovellát is a témához (Cigányélet grófi módra), amit nem olvastam. Több folytatás jelenleg nincs tervben (azaz nem tudunk róla).

Kinek érdemes elolvasnia?

A történelmi regények és a romantikus regények kedvelőinek is jó élmény lehet.

Korhatár (kinek ajánlott): 18 év felettieknek. (Mert trágár beszéd és nemiség van benne.)