Bevezetés

Fikciós formák rövid meghatározása

1. Mi a fikció?

fikció = kitalált történet. Már az őskori ember is talált ki történeteket, és a történetmesélésnek hagyománya alakult ki. Eleinte elmesélték egymásnak, később lejegyezték (pl. Gilgames-eposz), azért, hogy mások elolvashassák.

fikció (szűkebb definíció) = olyan kitalált prózai történet, melyet csak és kizárólag szavak közvetítenek. (Ez adja az írás örömét, de ez jelenti a kihívást is – nincs gesztus, hanglejtés, kamera.) Az olvasó pusztán a szavak segítségével belép egy alternatív valóságba, amelyet ugyanúgy átél és átérez, mint saját életének eseményeit.

A fikció alapvető emberi szükséglet – két okból:

• az ember szórakozás iránti igénye
• a jelentés, az értelem fontossága – folyton az emberi lét nagy kérdéseire keressük a választ (kik és mik vagyunk? hol és mikor létezünk? miért élünk? stb.)

A jó próza legalább az egyik, vagy mindkét igényt maradéktalanul kielégíti.

A fikció olvasása során a szavak kölcsönhatásba lépnek az olvasó képzeletével, aki így belép a történet világába.

2. Műfajok

Több fikciós műfaj létezik. Most csak a novellával és a regénnyel foglalkozunk.

regény. terjedelmes forma, a szimfónia irodalmi megfelelője. Legalább 80 ezer szóból áll (kb. 320 oldal dupla sorközzel), de lehet rövidebb vagy hosszabb is. Többnyire fejezetekre tagolódik, ez segíti az olvasót (a figyelem pihentetésének eszköze). Nemcsak terjedelmes, de fajsúlyos is: több szereplőt mozgat, több esemény van benne, stb. Cselekménye általában egyetlen központi történet köré épül.

A regényírás éveket felemésztő munka, ennek ellenére a kezdő írók legtöbbje ehhez a műfajhoz ragaszkodik.

novella: a dal irodalmi megfelelője, nem hosszabb 15 ezer szónál (kb. 60 oldal dupla sorközzel). A legtöbb novella jóval rövidebb, általában akkora terjedelmű, mint egy regénynek egyetlen fejezete. De van egy-két oldalas ún. pillanatpróza is.  Ez nem jelenti, hogy a novella érzelmileg kevésbé összetett a regénynél, csak hogy sokkal sűrítettebb, tömörebb.

Szigorú forma, minden szó számít, azaz nem lehet benne egyetlen fölösleges szó sem. Mivel a mozgástér korlátozottabb, a novella szerzője kénytelen egyetlen eseményre vagy a főszereplő életének egyetlen mozzanatára összpontosítani.

A novella lehet az első lépés egy kezdő író számára, mert rövid terjedelme miatt kevesebb idő alatt meg lehet írni, így könnyebb rajta begyakorolni a mesterségbeli fogásokat. A terjedelmi korlát miatt könnyebb rajta elsajátítani a sűrítés és a pontos, tömör megfogalmazás képességét.

kisregény: terjedelmileg a regény és a novella között helyezkedik el, hossza 15 ezer és 80 ezer szó között van. Kétféle módon egyesítheti magában a novella és a regény tulajdonságait:

• rendelkezhet a regény átfogóbb szemléletével, ugyanakkor a történetmesélésnek a novellához hasonlóan szűkszavúnak kell lennie
• a novella behatárolt nézőpontját házasítja a regény cselekményének komótos kibontakozásával (pl. Franz Kafka: Az átváltozás)

Ezek a fikciós formák, műfajok rugalmasak, az egyes írók számára mást és mást jelenthetnek. Csak terjedelmük alapján tudjuk megkülönböztetni őket, és ennek kapcsán is vannak nézeteltérések.

Hogyan válasszuk ki a formát, a műfajt? A forma mindig az elmesélendő történettől függ. Minden egyes történet számára meg kell találni azt a formát, ami neki a legmegfelelőbb. Azaz olyan formában kell elmondani, amilyen formában a legjobban mesélhető el.

Előfordulhat, hogy egy novellának szánt történet regénnyé terebélyesedik, mert a téma szétfeszíti a novella kereteit – ilyenkor vagy regényt ír a szerző, vagy kénytelen leszűkíteni a témát, amiről ír.

Vannak szerzők, akik ragaszkodnak egyetlen műfajhoz, és mindent abban a műfajban írnak meg. Mások csaponganak az egyes formák között.

Szépirodalom (irodalmi próza) és lektűr (műfaji próza)

A próza csoportosítható abból a szempontból is, hogy igényt tart-e a „művészet” megjelölésre. Ebből a szempontból két csoportra sorolhatók a prózai művek.

1. Szépirodalom („művészet”)

Nagyrészt elit olvasói vannak: egy szűk kör, akik nagyon műveltek és „értik” ezt a fajta prózát. Célja a mélyrétegek és a művészi magasságok megszólaltatása, és általában az emberiség vagy egy adott társadalom állapotáról van mondanivalója. Regény, kisregény és novella is lehet szépirodalmi mű. De különösen a rövid próza, a novella tartozik ide, mert a nagyközönség gyakorlatilag egyáltalán nem olvassa. A szépirodalmi művek szerzőit – a legnagyobbakat – a „klasszikusok” megnevezéssel illetjük (ilyenek pl. Shakespeare, Goethe, Tolsztoj stb.).

2. Lektűr (szórakoztató irodalom)

Olyan próza, amely szélesebb olvasói rétegeket kíván megszólítani, és elsődleges célja a szórakoztatás. Műfajai: detektívregény, rémtörténet, horror, fantasy, tudományos-fantasztikus irodalom stb. Vagyis azok a művek tartoznak ide, amelyek könyvpiaci sikerre tartanak számot. Tipikus lektűríró pl. Stephen King, aki rémisztő történeteiről ismert. Mivel a legtöbb ember ma már csak hosszabb terjedelmű könyveket vagy könyvsorozatokat olvas, szinte kizárólag a regény műfaj eshet ebbe a kategóriába (a novella és a kisregény nem).

Mindkét kategóriának megvan a maga olvasótábora. A szépirodalom és a lektűrirodalom szerzői gyakran idegenkednek egymástól (a lektűrírók sznoboknak tartják a szépirodalmi szerzőket, a szépirodalmi szerzők pedig kontároknak a lektűrírókat), pedig erre semmi ok nincsen. A szépirodalmi műnek ugyanúgy meg kell találnia az olvasóját, mint a szórakoztató irodalomnak, a lektűr pedig még hatásosabb akkor, ha az elmesélt történetnek mondanivalója is van.

Ráadásul a két olvasótábor között van átfedés. Vannak olyan olvasók, akik szépirodalmat és lektűrt egyaránt szívesen olvasnak.

A kezdő prózaírónak akkor is törekednie kell a minőségre, ha nem az irodalmi Nobel-díjra pályázik, hanem csupán izgalmas lektűröket akar írni. Egyébként a mesterségbeli fogások a szépirodalom és a lektűr esetében ugyanazok, és mindkét esetben el kell őket sajátítani.

Következő rész: Az ötlet >>

A prózaírás fortélyai útmutató jegyzet tartalomjegyzéke  >>